Elcsitult a nagyvárosi lárma,
sivár csend borult a kis szobámra,
kandalló mellett ülve csendben,
egy kislánynak képét nézegettem.
Künn az utcán hópehely cikázott,
az én szívem mámorosan lángolt,
eszembe jut mikor ifjú voltam,
Erzsikének halkan így daloltam:
sivár csend borult a kis szobámra,
kandalló mellett ülve csendben,
egy kislánynak képét nézegettem.
Künn az utcán hópehely cikázott,
az én szívem mámorosan lángolt,
eszembe jut mikor ifjú voltam,
Erzsikének halkan így daloltam:
Erzsike, én szeretem magát,
piros ajkát, mámoros haját!
Lába elé szórnák
minden nyíló rózsát,
szeretem a bájos mosolyát!
piros ajkát, mámoros haját!
Lába elé szórnák
minden nyíló rózsát,
szeretem a bájos mosolyát!
Történt pedig egyik ködös reggel:
kislány szobájából sírva ment el,
mint vadgalamb fészkéből kiszállva,
a templomban másnak lett a párja.
Én a templom szegletében álltam,
versenyt zokogtam az orgonával,
ő rámnézett, és én félig holtan,
mirtusz felé halkan így daloltam:
kislány szobájából sírva ment el,
mint vadgalamb fészkéből kiszállva,
a templomban másnak lett a párja.
Én a templom szegletében álltam,
versenyt zokogtam az orgonával,
ő rámnézett, és én félig holtan,
mirtusz felé halkan így daloltam:
Erzsike, én szeretem magát,
piros ajkát, mámoros haját!
Lába elé szórnák
minden nyíló rózsát,
szeretem a bájos mosolyát!
piros ajkát, mámoros haját!
Lába elé szórnák
minden nyíló rózsát,
szeretem a bájos mosolyát!
Történt pedig évek múlva Pesten:
találkoztunk egyszer mind a ketten,
én szüntelen tomboltam egy bárban,
Erzsikére újra rátaláltam.
Szája festett, és az arca ráncos,
rámkiáltott: Nosza újra látsz most!
Zokogott a csalódott kis lányka,
és a cigány halkan muzsikálta:
találkoztunk egyszer mind a ketten,
én szüntelen tomboltam egy bárban,
Erzsikére újra rátaláltam.
Szája festett, és az arca ráncos,
rámkiáltott: Nosza újra látsz most!
Zokogott a csalódott kis lányka,
és a cigány halkan muzsikálta:
Erzsike, lássa milyen kár,
elhervadt egy nyíló rózsaszál!
Erzsike drága,
szívem virága,
miért nem lett maga az enyém?!
elhervadt egy nyíló rózsaszál!
Erzsike drága,
szívem virága,
miért nem lett maga az enyém?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése